Jelenlegi hely

1200 kilométert tettek meg Mezőberényig

"1200 kilométert tettek meg Mezőberényig

Nagyon rászolgáltak azok a német és francia barátaink az elismerésre, az őket méltató szavakra, akiket városunk többszáz lakója ünnepélyesen fogadott augusztus 10-én este hat órakor.
Szirénázó rendőrautó biztosítása mellett gördültek be az I. kerületi Evangélikus Egyház elé a nagyon hosszú utat megtett kerékpáros sportolók Münsingen testvérvárosából.
A gondolat akkor született, amikor az elmúlt évben a Mezőberényt képviselő sportolók és sportkedvelők népes csoportját fogadta nagy szeretettel a testvérváros. A kialakult kapcsolatok, barátságok nyomán termsézetes volt egy viszontlátogatás igénye. A módját igazán eredeti ötlettel kívánták barátaink megvalósítani - kerékpáron! Hosszú előkészítő munka kezdődött, ahogy elmesélte a kerékpáros klub vezetője, Hans Klug.
Februárra elkészült a részletes menetprogram. A szervezők autóba ültek, s a nyomvonalon végighajtva, számítógépbe tápláltak minden adatot, amely fontos lehet egy ilyen hosszú út előtt. Amikor Mezőberénybe megérkeztek, a helyi DSE természetjáró szakosztályának vezetője, Váradi László a találkozás előkészítését egyeztetve, sportgesztussal lepte meg a vendégek képviselőit. Bejelentette, hogy a berényi kerékpárosok egy csoportja Sopronban várja a túra résztvevőit, s a hazai szakaszt onnan kezdve együtt hajtják végig. Az ötletet örömmel fogadták barátaink.A lelkes készülődés újabb kombinációkat szült. Meghívták francia barátaikat Beaupreauból, akik örömmel csatlakoztak, mivel náluk a kerékpározás nemzeti sport.
Így indultak el együtt augusztus 4-én harmincöten, precíz előkészítés után, fizikailag felkészülve. A nyeregbe szálltak között 9 hölgy is bizonyította, hogy képesek helytállni egy ilyen nagy erőfeszítést igénylő úton.
A csoport egységes feliratú pólókban gördült az utakon, - szponzoraikat reklámozva A magyar szakaszon nagy feltűnést keltettek, sok kedves epizódot éltek át. Voltak integető üdvözlők, ajándékot osztogatók, de voltak udvariatlan gépjárművezetők is, - mint ahogy mesélték. Sopronban a nyolc fős berényi csoport felkészülten csatlakozott - a már bejáródott - vendégekhez, s átvették az "Euroturs 95" Münsingen-Beaupreau-Mezőberény feliratú egyenpólót. (Bihari János, Fazekas István, Földi Mihály, Hoffmann Ádám, Petrics Péter, Tóth Lajos, Váradi László és Váradi Péter).
Napi 180-200 km-t pedáloztak esőben, homlok és hátszélben, hőségben egyaránt. A mieink tapasztalták azt a német alaposságot amelyet irigylünk, elismerünk, csak a gyakorlatban kevésbé tudjuk megvalósítani.
Minden reggel gimnasztika, erősítő tornagyakorlat volt, amelyet kivétel nélkül mindenki elvégzett. Az orvosi ellenőrzés folyamatos volt, az étrendet szigorúan betartatták, szinte egyénre szabva mennyiséget és minőséget. Élmény volt látni a magas műszaki színvonalú technikai eszközöket, a technikai hátteret.
Az ünnepélyes külsőségű fogadtatás után, jóleső fáradtság érzésével tértek be a vendégek azokhoz a berényi családokhoz, akik nagy-nagy szeretettel várták már őket.
A búcsúesten látottak alapján elmondhatom, hogy mint családtagok, úgy ígérték egymásnak a viszontlátás lehetőségét. Köszönet illeti ezért a vendéglátó családokat!
Az itt tartózkodás idején a város vezetése, s a szervezők azon igyekeztünk, hogy vendégeink jól érezzék magukat. Azt hiszem, ez sikerült is, hiszen a gyulai kirándulás szép élményét, a Polgármester ünnepélyes fogadását, az esti sportvetélkedőt, melyet a strandon rendeztünk, valamint az azt követő bográcsos vacsorát nagyon sokszor emlegették.
A búcsúvacsorán emlékezetesen szép és megható pillanatokat szereztek számunkra, mert figyelmességgel, tapintattal nyilvánították ki érzéseiket, amelyeket itt tartózkodásuk ideje alatt éltek meg.
Megtudtuk, hogy francia barátaink most jöttek először Magyarországra, s minden elképzelésüket felülmúlta az, amivel itt találkoztak. Elmondták, hogy többször megkönnyezték azt a szeretetet, kedvességet, amit itt kaptak. Országunkat -kivétel nélkül- nagyon szépnek találták. Német barátaink kedves kis ajándékkal igyekeztek köszönetüket kifejezni azoknak, akik segítették a cél megvalósítását, -hogy közel kerüljenek egymáshoz az emberek, hogy a teljesítmény legyen a mérték,- s az kapja meg a kellő elismerést. A búcsúvacsora után, a vidám táncházi program végén a vendégek szép és kényelmes autóbuszaikkal, -kevésbé fárasztó módon, mint ideérkezésükkor- indultak haza.
Nehéz Győzőné"

Forrás: Mezőberényi Hírmondó 1995. szeptemberi száma